Hátsóból az első padba - ADHD coaching szemléletű támogatók képzése

Iskolai emlékeiben kutatva biztos, hogy mindenki emlékszik olyan gyerekre, aki képtelen volt megülni a padban, akinek a "rosszalkodására" minden órán biztosan lehetett számolni, de akinek a képességei messze felülmúlták a többiekét. Poroszos iskolai kultúránk nem segít ezeknek a gyerekeknek, szinte mindig a szamárpadba ültetik őket, és velük telik meg az iskolapszichológusok rendelője - jobb esetben. Ha nem olyan szerencsés a gyerek, hogy figyeli őt a pedagógus és a szülő, akkor menthetetlenül elkallódik. A sorozatos iskolai kudarcok hatására nem futja be azt a pályát, amit a kognitív képességei alapján kellene, és felnőtt korára, - ha csak valamilyen véletlen szerencse az alapképességeihez illeszkedő pályát nem kínál a számára - megkeseredik, bezárkózik.

ADHD, a társadalmi helyzettől és kortól független állapot

Az, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek a fenti szimptóma nehezíti meg az életét, körülbelül 8 éve metodikusan körülírható. Az ADHD (attention deficit hyperactive disorder - figyelemhiányos hiperaktív tünet együttes) fogalmát már az Amerikai Egyesült Államokban az 1990-es Fogyatékos Amerikaiak Törvénye említi. A rendellenességnek a tünetei különböző súlyosságúak lehetnek, illetve személyenként és korosztályonként változnak.

Az ADHD-sok internetes szaklapja, a Figyelemkontroll szerint ma már a gyerekeknél lévő ADHD diagnosztizálása az Egészségügyi Világszervezet által kiadott szigorú rendszer szerint történik. Kilenc tünet a figyelmetlenségre (pl. gyakran nem figyel a részletekre, külső ingerek vonják el a figyelmét), kilenc pedig a hiperaktivitásra (pl. gyakran fészkelődik, rohangál, ugrál) és az impulzivitásra (pl. gyakran választ ad a kérdés befejezése előtt) vonatkozik.

Az ADHD diagnózisát akkor állítják fel, ha mind a figyelmetlenség, mind a hiperaktivitás/impulzivitás tüneteiből a gyermek viselkedését legalább hat-hat jellemzi, melyek legalább két eltérő élethelyzetben (családban, óvodában, iskolában) is megjelennek, valamint már hétéves kor előtt is - a tünetek következtében - bizonyíthatóan a gyermek mindennapi életében nehézségek adódtak. Nem is gondolnánk, hogy milyen gyakran fordul elő ez a rendellenesség. A Figyelemkontroll szerint az ADHD a gyermekek és serdülők 1,9-12,0 százalékánál fordul elő, és ez a szám mindegyik társadalmi rétegben, illetve mindegyik korszakban ugyanezen arányban tűnt fel. A fiú-lány arányt a lakosság körében végzett vizsgálatok során 3:1-nek találták, míg az orvoshoz fordulók körében 6:1-nek. Ez a különbség abból adódik, hogy a fiúk tünetei többször zavaróbbak a környezet számára, ugyanis lányoknál a figyelemzavar tünetei markánsabbak a hiperaktivitás tüneteinél, míg ez a helyzet a fiúknál fordítottan igaz. A kor előrehaladtával az ADHD tünetei csökkennek, de nem szűnnek meg. Ezek közül is a hiperaktivitás tünetei jelentősebb mértékben csökkennek, mint a figyelemzavar és az impulzivitás, de 30-50 százalékban felnőttkorban is fennmaradnak a tünetek, és felállítható a diagnózis. A vizsgálatok szerint az ADHD diagnózisú gyermekek közel kétharmadánál másik pszichiátriai zavar (pl. viselkedési, tanulási, szorongásos, hangulatzavar, alkohol/drogfüggőség) is fennáll, és azok megjelenésének rizikója nő, ha a gyermeket nem kezelik.

Tipikusnak tekinthető az a helyzet, amikor a betegek nem tudják, hogy betegek. Ezek azok az emberek, akik gyakran nem is érzik, hogy képtelenek bármit is megszervezni, munkát találni, egy határidőt betartani. A mindennapi feladatok, a felkelés, felöltözés, előkészülés a napi munkára, időben beérés a munkahelyre és az eredményesen végzett munka mind a legfőbb erőpróbák az ADHD-s felnőttek számára. A betegek számos kudarc emlékét hordozzák, munkahelyi konfliktusok, sikertelen emberi kapcsolatok, félbe maradt tanulmányok, esetleg gyakori balesetek sorolhatók föl az élettörténetük részeként. Ők azok, akik könnyebben vesztik el állásukat is.

A vizualitás, a játékosság és coaching szemlélet segít!

Bölcskei Mónika

Közel négy éve szerzett tudomást Bölcskei Mónika arról, hogy az általa korábban is megismert tulajdonságokat ADHD-nak definiálja a WHO, és Nyugat-Európában már kiépült a coaching szemléletű segítő háttér is arra, hogy a tünet együttessel birkózó embereket támogassa. Bölcskei Mónika vezetőfejlesztő tevékenységei, tréneri és főleg coachként történő fejlesztési munkái során sűrűn előfordult az, hogy a szakember találkozott olyan felnőttekkel, akik mások, mint a többiek. Egymáshoz hasonlatosan voltak mások ezek az emberek, és nemcsak "furcsák" voltak, nem pusztán egyéni viselkedési másságuk volt, hanem - a szakember szerint - az ADHD-s tüneteket lehetett rajtuk diagnosztizálni.

Abban a pillanatban, hogy felismerték a problémát, könnyebbé vált a munka. Ehhez azonban kellett a szakember nyitottsága, a másság elfogadása is. A többség nem tud olyan felnőttel mit kezdeni, aki képtelen betartani a kereteket, nem fókuszál, és teljesen szétszórt, de Bölcskei Mónikát kifejezetten az érdekelte, mit is lehet ezekkel az emberekkel tenni, hogy lehet rajtuk segíteni. Ma már ADHD coachként ezeknek a felnőtteknek a fejlesztésével is foglalkozik. Azonban akkor lesz igazán hatásos az ADHD-sokkal való törődés, ha ezt is a többi fejlesztéshez hasonlóan, már gyermekkorban elkezdik. Sok pedagógus azonban még azzal sincs tisztában, hogy mi is pontosan az ADHD fogalma, ezért azt sem láthatja, hogy nem "rosszalkodásról" van szó, hanem egy olyan alapvető működésmódról, ami nagyon nehézzé teszi a gyereknek és a környezetének a mindennapokat.

Bölcskei Mónika mindig vonzódott azokhoz, akik mások, akiknek a tehetsége nehezebben "jön át" a társadalmi elvárásokon, és akiknek a fejlesztése nem "egyszerű" folyamat. Évekig például egy többségében hiperaktív, aspergeres, úgynevezett "könnyed" autista, tehát különféle tanulási zavarokkal diagnosztizált gyerekekkel foglalkozó iskolában is tanított. Az ADHD fogalmával egy egészségnapon találkozott az ADHD Alapítvány magyarországi vezetője, Hajdú Ágnes által, akivel éveken át hol erőteljesebben, hol lazább keretek között dolgoztak együtt, és megpróbáltak tenni a zavar minimalizálásáért. Kicsit több mint egy éve ez a benyomás olyan mély lett, hogy Wieland Veronikával közösen el is kezdtek egy gyermek ADHD-sokról szóló fejlesztési programot kidolgozni.

Wieland Veronika

A fejlesztési program részeként indított el Bölcskei Mónika Wieland Veronikával és az ADHD Magyarország Alapítvánnyal karöltve egy hárommodulos, "ADHD coaching szemléletű támogatók" elnevezésű képzést, melynek célcsoportja az ADHD-s gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, fejlesztő szakemberek és érintett szülők. Az első modul az egyéni coachingról, a második a csoportos coachingról a moderáció segítségével, a harmadik a tapasztalatok feldolgozásáról szól. A képzést úgynevezett "pilot" programként, önkéntes módon, az ADHD Magyarország Alapítvány szellemiségét támogatva szervezték és tartották. A soron következő tréningek bevételének 100 százalékát az alapítvány fennmaradására és fejlődésére fordítják a szakemberek.

A pilot program most tavasszal indult, és májusra ért véget. Az összesen ötnapos képzésen olyan szemléletmódot szerettek volna a szervezők "becsempészni" a résztvevők működésébe, amellyel hatásosabban lehet ezekkel a gyerekekkel bánni. "Nem módszertant akartunk tanítani, hanem eszközt szerettünk volna a kezükbe adni, amely segít" - határozta meg a képzés irányát Bölcskei Mónika.

A módszereik coaching alapokon nyugszanak, de segítségül behívták a moderációt is. A játékos, színes eszköztár ugyanis nagyban segíti a figyelem, a fókusz megtartását, amely a legnagyobb kihívást jelenti ezeknek a gyerekeknek.

Jobb a hangulat az osztályokban!

A képzést 15 pedagógus, pszichológus és érintett szülő kezdte el, akik közül 10 el is végezte azt, és hihetetlenül élvezték a képzést. Az első ADHD-támogató képzés igazi "aha"-élményt hozott a résztvevők számára. Az, aki továbbvitte a tanultakat, később arról számolt be, hogy a saját osztályában megnőtt az összetartozás élménye. A "pilot" során két osztályfőnöki órát tartott egyben egy 5. osztályos gyerekcsapatnak az egyik résztvevő pedagógus. Ennek során megkeresték azokat a viselkedési normákat, amellyel közös szabályokat alkottak annak érdekében, hogy mindenki részese lehessen az osztály életének, senkinek ne kelljen azt éreznie, hogy kirekesztik. Az eredményt "vérszerződéssel" - mivel éppen erről tanultak akkor a gyerekek - pecsételtek meg, és mivel mindenki a magáénak érezte, ezért az udvaron már egymást is figyelmeztették abban az esetben, ha a szabályokat valaki nem tartotta be. A program során nagyon sok minden kiderült a gyerekekről és az egész osztályról. A "másmilyen" bánásmód kihozta belőlük azt a tudást, amit korábban eltitkoltak. Náluk elindult az osztályon belül az a fajta odafordulás, beszélgetés, amire korábban nem volt példa, illetve a többi pedagógus is felfigyelt rájuk. Az osztályban csökkent a kiközösítés, és a gyerekek maguk is jobban elfogadják az ADHD-s társaik különcségét.

"A legfontosabb az ezekkel a gyerekekkel való bánásmódnál, hogy ne "befeszülve" próbáljunk náluk célt érni, hanem elfogadóbban, a véleményét folyamatosan kérdezgetve terelgessük őket" - sorolta a képzés legfontosabb megállapításait a fejlesztési szakember. A program elindítása előtt kipróbálták a módszerüket a fejlesztők a 2012-es nyári ADHD Táborban Herceghalomban, melyről egy kisfilm is készült.



A táborban tapasztaltak arra bátorították Mónikát és Veronikát, - mivel jónak tűnt az, amiben gondolkodtak, a coaching és a moderáció módszertanai együttesen eredményesnek bizonyultak, a gyerekek befogadóak voltak - hogy nagyobb körben terjesszék ezt a kezdeményezést. Ekkor figyeltek fel a CSR Hungary 2012-es pályázatra, melyen a tanulmányukat a közös ügyek, közös felelősség kategóriában különdíjjal jutalmazták.

"Közös ügyünk, hogy már gyerekkorban felfigyeljünk a másságra, hogy a másságot vállalni merje a gyerek, vállalni merje a szülő és a pedagógus is. Azokat a gyerekeket, akik eddig a szamárpadban ültek, ültessük előre, hátul ugyanis minden elviszi a koncentrációjukat, nem kerülnek felszínre csodálatos erőforrásaik. Pont őket kellene az első padokba ültetni, hogy egész fizikai valójukkal az óra eseményeit tudják követni." - állította Bölcskei Mónika. A coaching szemléletű fejlesztés azt a lehetőséget adja, amellyel ezek a gyerekek a saját környezetük elismerését vívhatják ki most és a jövőben.